Híres szülötteink

Barabás Samu

1863-ban született Désen, lelkipásztor volt. Kabai szolgálatáról a Tarkakönyv-ben számol be. Nevezetesebb ténykedései közé sorolható: a romos torony újjáépítése, két új harang beszerzése, tanítói állások szervezése, kultúrház építés, aggmenház alapítás. 1948-ban halt meg Budapesten.

Dede Kálmán

1900. szeptemberében született Kabán, tanulmányait a debreceni Református Kollégiumban végezte. Először Komjátiban, majd Bánfalván dolgozott, de a szíve mindig visszahúzta szülőfalujába, így végül 1928-ban visszakerült Kabára tanítani. A tanítványai mind a mai napig szívesen emlékeznek vissza a vele töltött órákra, a tőle hallott történetekre. Önként vállalt feladataival kiemelkedett az átlagtól: vezette a leány tornász-csapatot, elnöke volt az iskolán kívüli népművelési testületnek, parancsnoka a 244. sz. cserkészcsapatnak, szakaszparancsnoka a Kabai Önkéntes Tűzoltó Testületnek, ügyvezető elnöke a MOVE kabai sportegyesületnek. Szervezett egy 35 tagú fúvós zenekart, amely néhány év alatt a megye első levente zenekarává vált. A háború utolsó éveiben igazgatói teendői, s egyéb megbízatásai mellett légióparancsnok is volt. Míg másokat lezavart az óvóhelyre, ő figyelte a bombák becsapódásának a helyét, s a légiriadó elmúltával, nyugodt eréllyel irányította a mentést, a halottak felkutatását. Visszaemlékezéséből ismerhetjük meg a háború végnapjait, mely könyv formában is megjelent Hogyan éltük át a nagy harcokat címmel. 1976-ban halt meg, a karcagi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Fábián István

1909-ben született Kabán, tanulmányait Debrecenben végezte. Évtizedekig tanított a kabai általános iskolában, vezette annak énekkarát, színjátszó csoportját. Első nótáját 1935-ben írta. Előbb a Magyar Muzsikához küldte be dalait, ahol pontozás alapján a résztvevő zeneszerzők között első helyre került, később több országos pályázaton is részt vett, ahol minden alkalommal díjat nyertek munkái. 1999-ben szülőfaluja Kabáért emlékérem kitüntetésben részesítette. Munkásságának megbecsülése jeléül 2006 januárjában az általános iskola énektermét Pista bácsiról nevezték el, amely eseményen személyesen már nem tudott megjelenni, de azt üzente: “Fiaim, csak énekeljetek!”

Gonda Ferenc

1904-ben született Kabán. Felcseperedve debreceni diák lett, majd pesti egyetemi hallgató, a jegyzőgyakornoki idejét pedig szülőfalujában töltötte. A ’30-as évektől minisztériumi hivatalnokként dolgozott Budapesten. Gyermekkorában keveset tudhatott meg a szülőhelyéről, ezért felnőtt korában szerette volna jobban megsimerni, és próbált mindenütt utánajárni, hol írnak Kabára vonatkozóan. A történeti munkák tanulmányozása mellett sorra bújta a levéltárakat. Évtizedeken át gyűjtötte az anyagokat, ezekből született meg a könyve 1981-ben, Kaba története címmel. A városban utcát és könyvtárat neveztek el róla.

Juhász Nagy Sándor

Politikus és ügyvéd. 1883. október 13-án született Kabán, ahol apja ügyvédi gyakorlatát végezte. Politikai pályafutását 27 évesen kezdte a Függetlenségi Pártban. 1918-ban államtitkár, majd 1919-ben igazságügyi miniszter lett. 1944-ben a gestapó üldöztetése elől Kaba határában, egy tanyán rejtőzött el. 1946. május 10-én halt meg Budapesten. Kabán utcát neveztek el róla.

Mácsai Sándor

Kabán született 1858-ban, parasztcsalád gyermekeként, eredetileg lelkészpályára készült. 1881-től a kollégiumi kántus vezetője, majd a debreceni Református Főiskola zenetanára lett. Karnagyi, tanári kiválóságán kívül elismerés illeti zeneszerzői, alkotói munkásságáért is. Tevékenysége hatással volt az ország kórusmozgalmának fejlődésére. Kabán utcát és művelődési házat neveztek el róla.

Nagy Miklós

1932-ben született Kabán, középiskoláit Debrecenben végezte, majd 1954-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett. 1954-63-ig oktatóként dolgozott a miskolci egyetemen, 1973. augusztus 4-től haláláig művelődésügyi miniszter volt. Gyakran járta az országot, hogy megismerje a gondokat, állásfoglalásaiban határozott egyéniség volt. 1974-ben halt meg.

Sári Gusztáv

1928. november 20-án született Kabán. Az általános iskolát Kabán, polgári iskoláit Püspökladányban és Hajdúszoboszlón végezte. A debreceni Református Tanítóképző Intézetben szerzett diplomát 1948-ban, majd Kabán kezdett tanítani. Munkássága során sokat tett a differenciált foglalkozásért, és fontosnak tartotta a nevelés-oktatás-képzés viszonyát. Sokat publikált, módszertani leveleket írt, tagja volt egy pedagógiával foglalkozó társulatnak. 1990-ben halt meg, hamvait a kabai temetőben helyezték el. A városban iskolát neveztek el róla.